Grand Canyon
| Háromszor néztük meg a Grand Canyont. Mindaháromszor ugyanaz a döbbenetes érzés kerített hatalmába: hogy nem lehet igaz, hogy ez a gyönyörû hely csupán véletlenek mûve, egy folyó, szél, esõ, erózió szülötte. Ahogy közeledtünk felé semmi, de semmi nem sugallta hogy itt most egy csoda következik. Csak egy hatalmas füves fennsíkon mentünk, ahol néha bokrok, kisebb fák törik meg a legelõ hangulatát. Az út kétoldalán pedig ameddig a szem ellát kerítés, nehogy a legelészõ tehenek az útra tévedjenek. Igazi "cowboy" világ. Aztán hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy autók egyre sûrûbben az úton, és megállunk egy parkolónál ami egyben az elsõ kilátópont is a Grand Canyonra. És akkor elénk tárul a csoda. Csak állunk döbbenten, lenyûgözve és szótlanul. Mert tudjuk hogy itt a szavak nem segítenek. Mert a látványt nem lehet szavakkal leírni. | |
|
|
|
|
Mi a déli oldalt néztük meg. A szemben levõ, északi oldal 15-16 km-re van. Ez a hatalmas távolság is volt az oka annak, hogy a Grand Canyonról elég nehéz igazán éles képeket készíteni. A canyon mélysége átlagban 1,5-1,6 km, hossza kb. 400km. 1919-ben avatták Nemzeti Parkká, azóta érvényesek rá a védett övezeteket vigyázó szabályok. A canyont elõször 1540-ben pillantotta meg fehér ember, õt is az indiánok hozták ide. A környéken jelenleg is öt indián törzs él (Hopi, Navajo, Havasupai, Paiute és Hualapai). |
|
Háttérben a folyó amelyik kialakította a Grand Canyont: Colorado. Amerika egyik legtekintélyesebb folyója, 2200 km hosszú és az USA 12%-át öntözik vizével. A canyon mélyében a folyó átlag 100m széles és 30m mély, kb. 6km/óra sebességgel folyik. Felvetõdik a kérdés, elég-e 6km/óra sebesség egy ilyen természeti csoda kialakításához. Magyarázat: az 50-es években megépített Glen gát (kissé fentebb a kanyontól) sokat elvett a folyó erejébõl. Elõtte a folyó 500ezer tonna hordalékot zúdított keresztül a Grand Canyonon 24 óra alatt. |
|
Ildikó és húga.
|
|
Balról jobbra: Gábor, Gábor anyukája, Ildikó, Kriszti és Gábor keresztanyja a Grand Canyonnál.
|
|
Ildikó és szülei.
|
|
Ildikó anyukája.
|
Két ösvény vezet le a canyon aljára. Általában egy nap mennek le a kirándulók és másik nap jönnek fel. Senkinek se ajánlják hogy ugyanaznap tegye meg oda-vissza az utat. Csupán néhány óra alatt le lehet érni, viszont felfelé kétszer annyit vagy még többet is eltarthat az út. Nemcsak a hatalmas szintkülönbség teszi nehézzé a túrát, hanem az irtózatos meleg is. Az ösvényt rendesen a sziklaoldalba építették be valamikor 1928 táján. De a meleg annyira beszorul ebbe a katlanba hogy a munkások képtelenek voltak nappal dolgozni, úgyhogy az ösvény éjszaka, lámpák mellett készült el. |
|
| Onnan fentrõl indultunk el... és egy félóra alatt értünk arra a pontra ahonnan így látszott a kanyon pereme. Nem szándékoztunk lemenni az aljra, csupán kiváncsiak voltunk milyen a kanyon belülrõl. |
|
|
Elhagyjuk a Grand Canyont, indulunk a Glen Canyonhoz. Gyere te is :)
