Az is nagyon kényelmes volt hogy nem kellett messzire menni tengerpartra vagy strandot keresni csak közvetlenül a szálloda elé. Az idõ jó volt, nagyon meleg volt, csak a szél fújt néha elég erõsen. Mondjuk olyan szempontból nem volt rossz, hogy kellemesebb volt a napozás és nem éreztük az égetõ hõséget, viszont meg volt a hátránya is, mert ahogy kijöttünk a vízbõl többször nagyon fújt és kissé megfáztunk. A tenger kellemes meleg volt, jókat úsztunk benne, nagyon tiszta víz volt. Nem volt egyáltalán zsúfoltság. Egy ilyen híres nyaraló-helyen azt vártam hogy olyan tömeg lesz a parton hogy alig lehet egy lepedõt leteríteni, de ilyen szempontból kellemesen csalódtam. Napozni inkább a homokos rész elõtti füves részen napoztak az emberek, persze a homokos részen is lehetett volna csak ott nem volt nyugágy és nem lehetett odavinni. De közvetlenül a tengerparton (beszélek a szálloda elõtti részrõl) alig lézengtek átlagban 4-5 embernél többen. Persze vannak ilyen publikus "beach"-ek ahol azért nagyobb tömeg van, de azokon a részeken ahol a szálloda a tengerparton van, leginkább csak a szálloda vendégei vannak. Amin borzasztóan meglepõdtem az a nyaralók életkora volt. Az átlagéletkor kb. 50 év körül lehetett. Alig lehetett fiatalokat látni. Dehát itt Amerikában bárhova mentünk mennyi öreg utazott, itt az a jelszó, hogy a fialalok dolgoznak és az öregek élvezik a nyugdíjat. Itt az öregség tényleg a 2.fiatalságot jelenti, mert amennyi idõs embert én láttam Hawaiiban meg általában mindenhol Amerikában kirándulni az eléggé ezt sugallja. De azt látni kell, ahogy 60-70 éves mamókák peckesen sétalnak a tengerparton már kora reggel és napoztatják csokibarnára magukat (Szóval híre-hamva se volt Baywatch jellegû hölgyeknek). A másik érdekesség volt hogy ott is bementünk a Kmartba, a Costco-ba és abszolút ugyanazokat a darabokat lehetett megvenni mint itt nálunk is az elsõ sarkon. Na persze valamivel drágábban de az mégis nagy dolog hogy képesek abszolut mindent odaszállítani a Csendes óceán közepére.

Maga Maui szigete elég változatos képet mutat (Maui kb. második nagyságra a Hawaii szigetcsoportból). Egy hegység északon, egy hegység délen. Mindkettõ vulkanikus eredetû és maga ez a két vulkán hozta létre a két kis szigetet ami késõbb egyesült és ebbõl lett Maui szigete ( amikor azt mondom "késõbb" akkor többszázezer évet kell alatta érteni). A két hegység között pedig mezõgazdasági terület van, ameddig a szem ellát cukornádültetvények és ananászültetvények vannak. Három cukorgyár is van a szigeten. Mi a középsõ részén laktunk a szigetnek (Kihei városa) és inkább a déli oldalát jártuk be. Ez a déli rész a nagyobb, és a déli részt létrehozó vulkán neve Haleakala. A déli résznek azon a részén ahol a legtöbb láva lefolyt ma is csak pusztaság van. Olyan sivatagi hangulat, minden kiszáradva, hatalmas szürke, néhol egészen sötétszürke kõsivatag az egész hegyoldal. És lenn a mélyben ott a tenger. A szigetnek a keleti oldala az, amelyik igazán trópusi hangulatú. Itt esik a legtöbb esõ, és persze a legpárásabb a levegõ. Ez volt a kedvenc részem az egész szigeten. Egy autóút visz körbe az egész szigeten és kényelmesen végig lehet autózni. Így a trópusi részen is végigvisz egy autóút, követve a tengerpart vonalát, de maga a trópusi erdõk belsejébe nemigen lehet eljutni másképp csak helikopter-túrával, ami állítólag nagyon szép helyekre visz el, de mi nem voltunk. Ahogy végigautóztunk ezen a keleti részen, végig a Tarzan és hozzá hasonló filmek jártak az eszemben. Teljesen olyan mint amit régen a filmekben láttam. Annyira tömött, dús az az erdõ, hogy azt hinné az ember egy tût se lehet elejteni benne. Néhol az út menten látszott ahogy kivágtak a fákat ahhoz hogy megcsináljak az utat, és olyan volt az út menten az erdõ mint egy kerítés, annyira sûrû.

Hawaii-ban 1778-ban járt elõször fehér ember, pontosabban James Cook brit kapitány, aki felfedezte. Állítólag 800ezer bennszülött élt akkor a szigeten. A következõ évtizedekben a fehérek által behozott betegségek meg háborúskodások miatt a bennszülött lakosság szószerint megtizedelõdik. Viszont amikor Hawaii-t 1898-ban az USA-hoz csatolják, a szigeten még mindig csak 5%-nyi fehér ember él. Ma a népesség már eléggé más képet mutat. A fehérek nemcsak a turisták számát növelik, sokan otthonul válasszák a szigetet és ott telepednek le. Ezek a fehérek általában a Sziliciumvölgy és hasonló "pénzes" helyeken már meggazdagodott emberek akik úgy gondolják most már csak a pálmafák árnyékában érdemes eltölteni az idõt. Érdekes volt a munkamegosztás is amit láttunk. Üzletekben kiszolgálók inkább a benszülöttek voltak, míg a pénzesebb jövedelmû dolgokkal mint pl. búvárkodás szervezése, és millió más turista program szervezése inkább fehér emberek üzletének tûnt. Elgondolkoztam rajta hogy biztos hogy volt itt is ellenségeskedés bennszülöttek és fehérek között, de vajon hogy csinálták hogy most ennyire jól megvannak egymással. Ráadásul köztük rögtön látszik a különbség, teljesen másak az arcvonásaik, bõrszínük, nem úgy mint a szerbeknek és albánoknak. Másról: Az összes prospektus a szigeten azzal kezdõdik hogy "Maui, a völgyek szigete". Igazából ezt nem értettem amíg ott voltunk. Talán azért mert a sziget belseje a vulkán kivételével eléggé elszigetelt, nincsenek települések, utak. Csak helikoptertúrával járható be. Helikopterrel nem mentünk viszont hazafelé szerencsénk volt, mert a repülõ egész szépen átment a szigeten északi irányba, és jól belátható volt. Akkor értettem meg mitõl a "Völgyek szigete". A sziget belseje csupa érintetlen hegyes vidék, meredek hegyoldalakkal és közte szûk völgyekkel. Néhol szinte párhuzamos egymással a sok hegygerinc, közte a szûk völgyek. Távolról olyan valószerûtlenül zöldek voltak azok a hegyoldalak, mintha finom mohával lettek volna letakarva. A repülõ megállt Honoluluban új utasokat felvenni, úgyhogy Oahu szigetét is megtekintettük a levegõbõl. Honolulu és általában Oahu szigete eléggé más hangulatot árasztott mint Maui. Sokkal beépítettebbnek tûnt, Honolulu úgy nézett ki a távolból mint San Francisco. Azzal a különbséggel hogy ott a felhõkarcolókban szállodák vannak irodaházak helyett. De maga a csipkézett partvonal, a fantasztikus zöld színû tenger az lenyûgözõ volt. Oahu szigetének csodálatos látványával búcsúztunk Hawaiitól.

Ha a képeket nagyobb méretben szeretnéd látni, kattints rájuk.